-
1 ἉΓνός
ἉΓνός (ΑΓ, ἅζομαι), verehrt, heilig, von den Göttern; bes. Artemis u. Persephone mit dem Nebenbegriff der Keuschheit, jungfräulich, Hom. u. sonst; auch Zeus, Aesch. Suppl. 640; Soph. Phil. 1273; Apollo, Pind. P. 9, 66; Aesch. Suppl. 211; χϑόνιοι δαίμονες Pers. 610; den Göttern geweiht, heilig, ἑορτή Hom. Od. 21, 259; ϑύματα Soph. Tr. 286, wie Plat. Legg. VI, 782 c; unblutige Opfer, ἱερά Xen. Ag. 11, 2; ϑυσίαι Conv. 8, 9; ἐσχάραι ϑεοῖν Eur. Suppl. 33; ἄλσος H. h. Merc. 187; Pind. Ol. 5, 10; τέμενος P. 4, 204; βάϑρον Plat. Phaedr. 254 b; ἕδρα Aesch. Suppl. 96; χῶρος οὐχ ἁγνὸς πατεῖν Soph. O. C. 38, Ort, den zu betreten gottlos ist; ähnlich αἰϑήρ Aesch. Pr. 280. – Von Menschen und Sachen: keusch, rein, ἀνήρ Aesch. Suppl. 358; πυρὸς πηγαί Pind. P. 1, 21; ὕδωρ I. 5, 71; νᾶμα Aesch. frg. 299; Ἠριδανὸς ἁγνοῖς ὕδασι κηπεύει Eubul. Ath. XIII, 569 a; der Strymon, Aesch. Pers. 489; φάος Soph. El. 86; λουτρόν, das reinigende, sühnende, Ant. 1186; κρίσις, unbestochen, Pind. Ol. 3, 22; gereinigt, gesühnt, Soph. Tr. 257; unbefleckt, Ant. 880; τινός, von etwas, z. B. γάμων ἁγνοί Plat. Legg. VIII, 840 d; φόνου, VI, 759 c; Δήμητρος Eur. Hippol. 138, nicht Brod essend; ἁγνὸς ἀφροδισίων Plut. qu. Rom. 20. Bei Dem. 59, 78, im Priestereid, ἁγνὴ ἀπ' ἀνδρὸς συνουσίας. – Adv. ἁγνῶς, Hom. H. Ap. 121; καὶ καϑαρῶς ἔρδειν τοῖς ϑεοῖς Hes. O. 339; ἁγνῶς ἔχειν Xen. Mem. 3, 8, 10, rein von Schuld sein.
-
2 αγνος
I.31) чистый, непорочный, праведный(Ἄρτεμις Hom.; Δημήτηρ HH.; Ἀπόλλων Pind.; φιλία Xen.)
βοῦς ἁγνή Aesch. — корова без порока (по друг. не знавшая ярма)2) невиновный, невинныйἁ. τινος Eur., Plat. — невиновный в чем-л.;
ἁ. ἐπί τινα Soph. — невинный перед кем-л.3) священный, заповедный(ἑορτή Hom.; ἄλσος HH.; τέμενος Pind.)
ἐν ἁγνῷ Aesch. — в священном месте;χῶρος οὐχ ἁ. πατεῖν Soph. — священное (заповедное) место,4) очищающий, искупительный(λουτρόν Soph.)
5) очистившийся (от преступления), искупивший свою винуὅθ΄ ἁ. ἦν Soph. — как только (Геракл) очистился от своей вины
II.ὁ и ἥ итальянская (волошская) верба, «авраамово дерево» ( Vitex Agnus Castus) HH., Plat., Plut. -
3 πατέω
πᾰτ-έω, Delph. [full] βᾰτέω Plu.2.292e ; [dialect] Aeol. [full] μάτημι [pron. full] [ᾰ] Sapph.54: ([etym.] πάτος):—A tread, walk,π. ὁδοῖς σκολιαῖς Pi.P.2.85
;πρὸς βωμόν A.Ag.
1298 ; ὑψοῦ π. walk on high, of a king, Pi.O. 1.115 ;π. ἐπάνω ὄφεων Ev.Luc. 10.19
:—[voice] Pass.,οἱ ἔχεις πατηθέντες Porph.Abst. 1.14
.II trans., tread on, tread,πόας τέρεν ἄνθος μάτεισαι Sapph.
l. c.;πορφύρας πατεῖν A.Ag. 957
;δωμάτων πύλας Id.Ch. 732
; χῶρος οὐχ ἁγνὸς πατεῖν holy ground, S.OC37 ; π. τὸν ἁδὺν οἶνον ἀπ' ἀμπέλω tread grapes, Hybrias(Scol. 28.4) ; , cf. Apoc.19.15, Ruf. ap. Orib.5.12.1 ; also, thresh corn,π. τὰ θέρη PFlor. 150.5
(iii A.D.) ;κριθὴν καλῶς πεπατημένην POxy. 988
(iii A.D.) ;π. ἐκ τοῦ χόρτου σπέρματα PFlor.388.5
(ii A.D.).2 walk in, i.e. dwell in, frequent,Λῆμνον πατῶν S.Ph. 1060
;γαῖαν Theoc.18.20
;π. πόντον Opp.C.2.218
;νῶτα ἁλός AP7.532
(Isid.) ; rarely of vehicles,τὰ μὴ πατέουσιν ἅμαξαι Call. Aet. Oxy.2079.25
: metaph., εὐνὰς ἀδελφοῦ π. frequent, A.Ag. 1193 ;ἐμεῖο δέμνιον οὐκ ἐπάτησε Call.Del. 248
; οὐδ' Αἴσωπονπεπάτηκας hast not thumbed Aesop, Ar.Av. 471 ; τὸν Τεισίαν.. πεπάτηκας ἀκριβῶς you have studied him carefully, Pl.Phdr. 273a :—[voice] Pass., to be hackneyed,τῇ ποιητικῇ πεπατῆσθαι Phld.Po.Herc. 1676.10
; πεπατημένος well-worn, trite, ῥήσεις, λόγοι, Ph.2.345, 444, cf. Porph. ap. Eus.PE10.3 ;τὸ πεπατημένον A.D.Pron.45.6
.3 tread under foot, trample on, τινα S.Aj. 1146, Pl.Phdr. 248a, etc. ; ;πόλιν Apoc.11.2
: abs.,πατοῦσι καὶ λακτίζουσι καὶ δάκνουσι Gal.16.562
: metaph., π. κλέος, τιμὰς τὰς θεῶν, A.Ag. 1357, S.Ant. 745 ;τὰ τοῖν θεοῖν ψηφίσματα Ar.V. 377
:—and in [voice] Pass.,τὰ.. δίκαια.. λάγδην πατεῖται S.Fr. 683
, cf. A.Ch. 644 (lyr.), Eu. 110.
См. также в других словарях:
πατώ — και πατάω / πατῶ, έω και αιολ. τ. πάτημι, ΝΜΑ 1. έχω ή βάζω το πόδι μου πάνω σε κάτι, σε έναν τόπο ή σε ένα αντικείμενο (α. «πάτησα ένα καρφί» β. «χῶρος οὐχ ἁγνὸς πατεῑν», Σοφ.) 2. λεηλατώ, διαρπάζω, κυριεύω (α. «πατήσανε το κάστρο» β. «πόλιν...… … Dictionary of Greek